Barokk óratorony

A tornyot a visszafoglalást követően, az 1700-as évek elején báró Johann Joseph Huyn tábornok, városparancsnok, a dél-dunántúli császári haderő főgenerálisa építtette, valószínűleg ezzel egyidőben történt a jelenleg is látható boltozatos déli kapu, illetve magának a déli várfalnak is az átépítése.

És hogy miért óratorony? Igazából nem tudjuk, hiszen egyértelmű, hogy a tetőszerkezet alkalmatlan egy korabeli óra elhelyezésére. A tetőszerkezet alatti félkörös rész utal némiképp óra elhelyezésére, de ha volt is, akkor az csak napóra lehetett. Egy másik feltételezés szerint azért nevezték óratoronynak, mivel a déli oldalról pontban rá lehetett látni a Szent Rókus plébániatemplom tornyában lévő órára, ez azért sántít, hiszen a templomtoronyban az órát majd nyolc évtizeddel később szerelték fel. Még az is lehetséges, hogy nem szolgált másra, mint az éjszakai tűzőrség megfigyelőhelyére, hiszen, lévén sík terep, ebből a magasságból már észlelni lehetett a városban esetleg felcsapó lángokat.

Az viszont tény, hogy az óratorony a vár ikonikus jelképévé vált, Zágon Gyula, szigetvári alkotóművész festményein, domborművein is feltűnik, mint az 1566-os ostromot napjaink világával összekötő, a város egységét, történelmi jelentőségét hangsúlyozó motívum.

Természetesen a várfallal együtt ez az épület is veszélybe került, amikor a víz elvezetését követően az alapozó cölöpépítmények elvesztették tartóképességüket. 

Évtizedeken keresztül tartó küzdelem után a barokk óratorony alapját jeteléssel, azaz aláinjektálással erősítették meg, a munkálatok 2002-re fejeződtek be, sikeresen megállítva a süllyedést.